Blog post in Hungarian by Marla Biedermann-Jones (pen name) on her MultInclude experiences

Nos, bármilyen furcsa is, közel fél év után ma visszatérünk az iskolai hétköznapokba. Kiváncsi vagyok, hogy fog működni ez a legkevésbé sem rugalmas oktatási rendszer, még szerencse, hogy az amszterdami továbbképzés után lélekben (tenger) és szellemben (továbbképzés) megújulva kezdem a tanévet.

A továbbképzés érdekes és biztató volt, hiszen mindig jó értelmes és a pedagógia, meg persze az emberi jogok iránt elkötelezett tanárokkal, oktatási szakemberekkel beszélgetni, és érezni, hogy nem egyedül van az ember. Ez alkalommal az inklúzió volt a téma, ami ma talán az egyik legfontosabb dolog a világ minden iskolájában.

Ami Amszterdamot illeti, most kevésbé a látnivalók érdekeltek, inkább az emberek. Egy rendkívül lelkes tanárcsoporttal voltam együtt, és bár én az angol nyelvű képzés műhelyfoglalkozásain vettem részt, elvarázsolt ezeknek az elmaradott térségből érkező tanítóknak, tanároknak és iskolavezetőknek az elkötelezettsége. Rajtuk kívül Abbie jóvoltából volt szerencsém találkozni egy okos és kellemes fiatal nővel is, aki magyar ugyan, de évek óta Amszterdamban él. No, meg ne felejtsem el a barátokat se, akikkel a szabadidőben sikerült néhány órát együtt tölteni, így képet kaptam arról is, amit egyébként is sejtettem: Hollandia egy rendkívül élhető hely Európában.

Aztán E jóvoltából eljutottam a tengerhez is. A hullámok és a sirályok hangja, a szél, a homokdűnék… remélem sokáig kitart bennem az ott megtapasztalt különleges nyugalom. Ettől függetlenül, vagy ennek ellenére is, nagyon nyomasztó érzés volt az utolsó pillanatban visszatérni a határlezárás előtt. Mint aki egy zárkába sétált be. Rossz volt.

Azt hiszem, sokszor kell majd felidéznem ezt az elmúlt néhány napot, hogy ne hagyjon el végképp a remény az én kis agyonhiszterizált, gyűlölettől terhes, jogfosztott hazámban. Érdekes, hogy bármennyire is szigorúbbak Hollandiában a járványügyi intézkedések, sokkal könnyebben és felelősségteljesebben élnek ott az állampolgárok. A hanyatló nyugat ugye.

Más nincs, ma végre jönnek a tanítványok, bár hogy meddig lesznek nyitva az iskolák, azt nem lehet tudni. Remélem, sokáig.

Photo: Marla Biedermann-Jones

0 replies

Leave a Reply

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *